Szakkifejezések és gyakori kérdések

Ezen az oldalon a fatüzelésű kályhákkal és kandallókkal kapcsolatos szakkifejezésekkel, valamint néhány gyakran ismétlődő kérdéssel ismerkedhet meg. Ezek a következők:

1. Névleges és maximális teljesítmény
2. Konvekciós burkolat
3. Folytonégő tűztérbetét
4. Légtömör tűztér
5. Külső égési levegő csatlakozó
6. Kémény
7. Kéménytűz
8. Huzat
9. Az égéshez szükséges levegő
10. Hőszigetelés
11. Tüzelőanyag
12. Égési levegő
13. Nyílt, vagy zárt égésterű készülék
14. Tiszta üveg rendszer
15. Nyitott tűzterű kandalló
16. Zárt tűzterű kandalló

Névleges és maximális teljesítmény

Az egyes gyártók a fűtőkészülékek teljesítmény adatait egymástól eltérő módon adják meg, ami sokszor félreértésekre adhat okot. A  teljesítmény adatok értékelésekor megkülönböztetjük a névleges, illetve a maximális teljesítmény értékét. A maximális teljesítmény értéke értelemszerűen a fűtőberendezés maximális teljesítményét mutatja meg, azaz azt a teljesítményt, amit a készülék a legtöbbet képes leadni. Számunkra azonban ennél sokkal fontosabb adat a készülékek névleges teljesítményének értéke, mivel ez utóbbi szám mutatja meg azt, hogy az adott készülékkel mekkora helyiséget tudunk - normál üzemi körülmények között - kifűteni.

A legtöbb gyártó a készülékek adattábláin és a prospektusokban a készülékek névleges teljesítményét tünteti fel, míg mások a maximális teljesítményt, megint mások pedig mindkét adatot (ez utóbbi a legkorrektebb). A fűtésrendszerre köthető vízteres kandallóbetétek teljesítmény adatainál meg kell különböztetnünk a készülékek összes teljesítmény leadását, a vizes oldalon rendelkezésre álló teljesítménnytől. Például ha egy vízteres kandallóbetét adatlapján azt látjuk, hogy 14 / 10 kW, akkor az azt jelenti, hogy az a készülék 14 kW névleges teljesítményű, a vizes oldalon pedig 10 kW fűtőteljesítményt ad le. A maradék 4 kW-ot a kandallóbetét a készüléktesten, illetve a kandalló ajtóüvegén keresztül, hősugárzás és konvekciós fűtés formájában adja le környezetének.

Konvekciós burkolat

Amikor egy tűztérbetétben ég a tűz, annak öntvény, vagy acélllemez fala felmelegszik, és sugárzó hőt bocsát ki magából. Ha nem építenénk köré valamilyen anyagból burkolatot, akkor a betét nagyobbrészt erős hősugárzással fűtene (mint például egy öntöttvas kályha), ami sokkal rosszabb hatásfokú és érzetű fűtést eredményezne. Azért, hogy ezt elkerüljék, a tűztérbetétek némelyikét kívülről egy olyan lemezburkolattal látják el, ami minden irányban 5 – 10 cm távolságra helyezkedik el a tűztérbetét öntvény, vagy acéllemez falától. Így ez a tűztérbetétre szerelt konvekciós lemezburkolat megakadályozza az erős sugárzó hő terjedését, helyette a tűztérbetét és a lemezburkolat közötti levegő melegszik fel intenzíven. A felmelegedett levegő felfelé száll (mivel a meleg levegő könnyebb a hidegnél) és a helyébe alulról hideg levegő áramlik. Az így -  természetes, gravitációs úton - kialakuló áramlást konvekciónak, ezt a fűtésmódot pedig konvekciós, vagy légfűtésnek nevezzük. A konvekciós burkolatot helyettesítheti a tűztérbetét köré épített kályha, vagy kandalló falazata is, azonban az ilyen kialakításnál csak olyan építőanyagok használhatók (például kályhacsempe), amelyek kibírják a tűztérbetétből sugárzó közvetlen hőterhelést. A képen egy konvekciós burkolattal ellátott készülék látható.

Folytonégő tűztérbetét

A Supra tűztérbetétek magasabb minőségi osztályát jelölő megnevezés. Az ilyen kandallóbetéttel szerelt készülékek az előírt üzemi feltételek (száraz keményfa, megfelelő kémény és elegendő égési levegő mennyiség) megléte esetén a jól szabályozható, késleltetett égésnek köszönhetően képesek a megrakásuktól számított 8 – 10 óra elteltével is olyan parazsat tartani, amelyről a tűz ismételt begyújtás nélkül újraéleszthető. Mindezt úgy, hogy a kandalló üvege nem válik átláthatatlanná a rárakódó korom miatt. A folytonégő kandallóbetétek e tulajdonságuk miatt kiemelkedően takarékos üzemeltetést tesznek lehetővé. Fafogyasztásuk 30 – 50 %-kal kevesebb, mint egy „normál” betétnek, így magasabb beszerzési áruk pár fűtésszezon alatt megtérül. Élettartamuk is jelentősen hosszabb.

Légtömör tűztér

A legtöbb tűztérbetétet úgy építik meg, hogy azok egymáshoz épített elemei, illetve ajtói nem zárnak légmentesen. Ez azt eredményezi, hogy a bennük égő tűz több helyről fals levegőt is kap, ezért a tűz a levegő bevezető nyílások teljes elzárásával sem oltható el. Egy minőségi kandallóbetét  azonban már legtöbbször légtömör. Például a Supra Temporis betét kizárólag a levegő bevezető nyílásán keresztül kap levegőt (amihez egy csővel a kültéri levegőt is odavezethetjük) és a szabályzókarokkal, azaz a légbevezető nyílások teljes elzárásával a benne égő tűz megfojtható, azaz teljesen eloltható.

Külső égési levegő csatlakozó

A modern kandallóbetétek tervezésének egyik fontos szempontja a biztonságra való törekvés. Ennek egyik eleme, hogy a lakótérben működő készülék ne a lakótér levegőjét fogyassza (óránként 50 – 250 m³ levegőt) illetve, hogy ne fordulhasson elő sehol sem az, hogy egy komolyabb teljesítményű szellőztető berendezés, vagy konyhai páraelszívó, a kéményből, vagy a tűztérből visszaszívja a füstöt és az égéstermékeket (köztük a szénmonoxidot) a lakótérbe. E probléma elkerülésére szolgál a külső égési levegő csatlakozó. Ez egy általában a kandallóbetét alsó részén, hátul, vagy alul elhelyezkedő, Ø80 – 125 mm átmérőjű cső, melyen keresztül a betét - egy oda vezetett csövön át - az égéshez szükséges levegőt kapja. Ez a csonk a tűztérbetét beépítésekor szabadon is hagyható (ilyenkor az égéshez szükséges levegő a lakótérből fogy), de az előbb említett cső segítségével az is megoldható, hogy a szabadból vezessük a kandallóhoz a kinti friss levegőt. Ez utóbbi esetben az égéshez szükséges levegő nem a lakótérből fogy. Ezt hívjuk külső égési levegőnek.

Kémény

A kémény a lakásnak az a meghatározó szerkezeti eleme, ahonnan - egy meglévő kémény esetén - el kell indulnunk, amikor kandallót szeretnénk vásárolni. Alapvetően a kémény mérete (keresztmetszete és hossza) határozza meg azt, hogy készülékünk mekkora méretű, milyen üvegfelületű lehet, ezért érdemes a kéményre különleges hangsúlyt fektetni már a ház tervezésének időszakában, illetve a kandallóépítővel is célszerű már előre konzultálni erről.  A kémény keresztmetszetére (átmérőjére) "ökölszabályként" azt szokták mondani, hogy a kiválasztott készülék füstcsőcsatlakozásához képest a kéményt szűkíteni nem szabad, azaz, ha a készülékünk 150 mm-es füstcsőcsatlakozással bír, akkor a kéményünknek minimum 14 x 14 cm -es négyzet, vagy 150 mm átmérőjű kör keresztmetszetűnek kell lennie.

A kémény ideális működéséhez a megfelelő keresztmetszeten kívül megfelelő hossz is szükséges. Ahhoz, hogy kellő huzatunk legyen, a készülék kéménybe történő bekötésétől számítva 5 - 6 méter magasságnál (kémény hasznos magassága) már kellő kürtőhatás keletkezik. Fontos az is, hogy készülékünk milyen szögben csatlakozik a kéményhez. Kifejezetten javasolt a készülék füstcsövét a függőleges kéménykürtőhöz képest 45 fokos szögben bekötni, mert az ilyen csatlakozási pontnak jóval kisebb az áramlási ellenállása, mint egy 90 fokos csatlakozásnak.

Kéménytűz

Kéménytűz akkor következik be, amikor a kéménykürtőben a füstből lerakódott korom és kátrány szikra, vagy láng hatására begyullad. Ilyenkor a kéményben a hőmérséklet pár perc alatt 1000 ^oC felé szökhet. Mondanunk sem kell, hogy a kéménytűz nem kívánatos és veszélyes jelenség. Rongálja a kémény szerkezetét, csökkenti élettartamát, esetleg tüzet is okozhat. Szerencsére azonban könnyen megelőzhető. A legfontosabb szabály, hogy mindig csak száraz keményfával tüzeljünk, mert a nedves tüzelőanyag hatására a korom lerakódás és a kátrány kicsapódás sokkal intenzívebben jelentkezik a kéményben. Javasoljuk továbbá, hogy minden 50 - 60 begyújtást követően égessünk el egy "Kéménytisztító Fahasábot" készülékünkben. A "Kéménytisztító Fahasábban" található katalitikus anyag, normál üzemi hőmérsékleten leoxidálja a készülékben és a kémény belső falán lerakódott kormot és kátrányt (termékleírást lásd bővebben a kiegészítőknél).

Huzat

A tüzelőberendezésünk megfelelő működéséhez, ahhoz, hogy az égéstermék a kéményen keresztül távozni tudjon, légnyomáskülönbség, azaz huzat szükséges. Ideális esetben a huzat 10 - 20 Pa (pascal) között van. Amennyiben a huzat alacsony, nem lesz tökéletes készülékünkben az égés, az égéstermék nem ég el teljesen, készülékünk üvegfelülete először elfátyolosodik, majd rövid időn belül bekormozódik. A tűztérajtó kinyitásakor pedig könnyen előfordulhat, hogy füstgáz áramlik vissza a lakótérbe. Ha túl erős a kéményben a huzat, akkor viszont készülékünkből a kéményen keresztül a kelleténél több meleg áramlik a szabadba és romlik a készülék hatásfoka. A túlzott huzat a készülékben olyan hőmérséklet-különbségeket okozhat, amelynek hatására a berendezés élettartama jelentősen csökkenhet, sőt, öntöttvas készüléknél a túlzott huzat esetleg az öntvény elemek elrepedéshez is vezethet. Ennek elkerülése érdekében - ha indokolt - érdemes huzatszabályozót beépíteni a kandallóbetét és a kémény közé.

Az égéshez szükséges levegő

A huzattal szorosan összefüggő kérdés, illetve a készülék megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen, hogy az égéshez megfelelő mennyiségű levegő álljon a tűztérbetéten belül rendelkezésre. Levegő nélkül nincs égés. Napjainkban mindent elkövetünk, hogy spóroljunk fűtésszámlánkon, és ennek érdekében jó minőségűre cseréltetjük nyílászáróinkat és házunkon, lakásunkon igyekszünk minél jobb hőszigetelést alkalmazni. Azonban arra is gondolnunk kell, hogyha légtömör nyílászárókat építünk be lakásunkba, és az épületet kívülről is hőszigeteljük, akkor nagyon valószínű, hogy egy olyan nyílt égésterű kandalló, ami az égéshez szükséges levegőt a lakótérből fogyasztja, ott nem tud és ezért nem is fog megfelelően működni. Ugyanis a kémény által létrehozott nyomáskülönbség nem képes az égéshez szükséges levegő utánpótlást biztosítani egy tökéletesen zárt házban.  A kéményen át távozó levegő, illetve füstgáz helyére valahonnan friss levegőnek kellene a lakótérbe beáramolnia. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a tűz a készülékben nem ég rendesen, a belerakott fa csak füstöl. Azonban abban a pillanatban, amikor kinyitunk egy külső ablakot, az égés elindul. A probléma 1 - 2 jól méretezett légbevezető beépítésével egyszerűen orvosolható. Ezekről a szellőztetéssel foglalkozó oldalainkon részletesen olvashat. Az égéshez szükséges megfelelő mennyiségű levegő biztosításának másik módja a külső égési levegő készülékhez vezetése. Ez csak olyan kandallóbetét beszerelésekor lehetséges, amelyik rendelkezik úgynevezett külső égési levegő csatlakozóval.

Hőszigetelés

Ahhoz, hogy tüzelőberendezésünk a beépítést követően biztonságosan üzemeljen, a készülékünk környezetét - az építményt és a falakat - megfelelő gondossággal hőszigetelni kell, illetve be kell tartanunk a készülék elhelyezésével kapcsolatos biztonsági távolságokat is. Ne felejtsük el, hogy a tüzet bevisszük a lakásunkba és ez fokozott figyelmet és felelősséget jelent. Különösen nagy gondossággal kell eljárnunk a könnyűszerkezetű házak esetében, hiszen ennek hiányából adódóan az utóbbi években sok tűzeset és nem egy haláleset is történt!

Tüzelőanyag

Minden készülék kezelési útmutatójában fel van tüntetve, hogy azt milyen tüzelőanyaggal szabad használni. Kandalló, cserépkályha esetében ez jellemzően a fa. A fűtésre alkalmas tűzifa legalább  másfél - két éve kivágott, összehasogatott és száraz, szellős helyen tárolt keményfa. A frissen kivágott fának közel 60 - 70 százaléka víz. Az ilyen "tüzelőanyagnak" minimális a fűtőértéke, hiszen ha sikerül is begyújtanunk a nedves tüzelőanyagot, az égés során keletkező hő nem a lakótér fűtésére, hanem a fában található nedvesség elpárologtatására fordul.

Azonban a nedves fával való tüzelésnek számos más kellemetlen következménye is van. Az elégetett fából elpárolgó nedvesség lecsökkenti az égési hőmérsékletet, ezért a nedves fa kormosan ég. Ennek következtében a készülékben és a kémény falán sok korom és kátrány rakódik le. A készülékben lerakódó korom rontja a hőátadást, a kéményben lerakódó korom pedig szűkíti a kémény keresztmetszetét, ezzel csökken a kéményben a huzat és kezdetét veszi egy öngerjesztő folyamat, amelynek a vége a kémény eldugulása. Ha a kéményünkben túl sok kátrány csapódik ki, az elkezd visszafolyni a kémény falán, melynek következtében a kátrányszag előbb - utóbb a lakótérben is érezhetővé válik.

Égési levegő

Égési levegőnek nevezzük azt a levegőt, amit a készülék a tüzelőanyag elégetéséhez elfogyaszt. Egy készülékbe az égési levegő több úton, szabályzottan jut be. Attól függően, hogy egy készülék mennyire fejlett, ez történhet egy, két, vagy három helyen. Ennek megfelelően beszélünk elsődleges (vagy primer), másodlagos (vagy szekunder) és harmadlagos (vagy tercier) égési levegőről.

Primer levegő: az elsődleges égési levegő a felelős elsősorban a fűtőkészülék égésért, jellemzően mindig alulról, rostélyon keresztül áramlik be az égéstérbe és onnan táplálja a tüzet. Ilyen primer levegő betáplálással minden fűtőkészülék rendelkezik.

Szekunder vagy öblítő levegő: általában a kandallóüveg felső, égéstér felőli részénél (vagy alul és felül is egyszerre) vezetik be a készülékbe. Funkciója kettős. Egyrészről tisztán tartja a kandalló üvegfelületét, másrészt az üvegfelület felső részénél az égéstér felső részébe beáramló friss levegő segít a tűztér felső harmadában keletkező el nem égett gázok tökéletes elégetésében. A komolyabb kandallóbetétek a szekunder levegőt "előmelegítik", hogy ne "hideg" levegő áramoljon be az égéstérbe, ami csökkentené az égés hőmérsékletét, hanem előmelegített meleg levegő, aminek köszönhetően a kandallóüveg tovább marad tiszta. Szekunder levegő betáplálással már csak a komolyabb műszaki színvonalú kandallóbetétek és kandallókályhák rendelkeznek.

Tercier levegő: szintén a tökéletesebb égést hivatott elősegíteni. A tűztér hátsó vagy első, felső harmadában kerül az égéstérbe bevezetésre. Az itt beáramló levegő segít a tűztér felső részében elégetni az éghető gázokat, ennek köszönhetően magasabb lesz kandallóbetétünk hatásfoka, tisztább lesz a készülékből kilépő égéstermék és tisztább lesz a kandalló üvege is. Ilyen harmadlagos (tercier) levegő betáplálással már tényleg csak a magas műszaki színvonalú, 75 % feletti hatásfokú készülékek rendelkeznek.

Nyílt, vagy zárt égésterű készülék

Nyílt égésterű készülék: minden olyan berendezés nyílt égésterű, amely a működéséhez szükséges égési levegőt abból a helyiségből használja, amelyben beépítették.

Zárt égésterű vagy más néven külső égési levegővel működő készülék: minden berendezés zárt égésterű, amely a működéséhez szükséges égési levegőt, a szabadból kapja egy csövön keresztül. Az ilyen készülék függetlenül üzemel a lakás légterétől, nem a lakótérből használja a levegőt. Jól szigetelt, légtömör nyílászáróval rendelkező házakba csak ilyen kandallóbetétet szabad beépíteni, ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy égési levegő hiányában a készülékünk nem fog működni.

"Tiszta üveg rendszer"

Egyes kandallóbetétek és kandallókályhák esetében alkalmazott műszaki megoldás, melynek célja, hogy a készülékben zajló égés tökéletesebb, a berendezés üvegfelülete pedig tisztább legyen. Ennek érdekében az előbb említett másodlagos (szekunder) levegőt a kandalló égéstér felőli felső részénél (esetenként az alsó részénél is) az üveggel párhuzamosan úgy vezetik a tűztérbe, hogy a készülék üvege előtt egy - a koromlerakódástól védő - folyamatos levegő áramlás jöjjön létre.  

Nyitott tűzterű kandalló

Nyitott tűzterű kandallóról abban az esetben beszélünk, ha a kandalló tűztere szabadon, nyitva áll a lakótér felé és nincs ajtó az égéstér előtt. A nyitott tűzterű kandallók igen rossz hatásfokkal működnek (<10%), hiszen ahhoz, hogy az égéstermék begyújtáskor a kéményen kifelé menjen és ne a lakótérbe, ahhoz kifejezetten nagy kémény, (például 50 cm x 50 cm keresztmetszetű, vagy még nagyobb) amin azonban nem csak a füst, hanem a meleg is kimegy.

Zárt tűzterű kandalló

A zárt tűzterű kandalló, gyakorlatilag nem más, mint egy zárt kandallóbetét, amely fémből (öntöttvasból,  acélból és több alkatrész rozsdamentes acélból) készül. Szerkezeti kialakításában, méretében, formájában igen sokféle változata létezik. Hatásfoka műszaki színvonalától függően 50 - 85 százalék között mozog, tehát fűtésre kiválóan alkalmas. A nyitott tűzterű kandallók kéményéhez képest nem igényel különösen nagy kéményt és a becsukható ajtója miatt, normál körülmények között a füstgáz lakótérbe történő visszaáramlása sem lehetséges belőle.

Azt javasoljuk, hogy abban az esetben se döntsön a nyitott tűzterű kandalló mellett, ha mindenképpen ragaszkodik a tűz közvetlen látványához, hanem vásároljon olyan zárt tűzterű kandallóbetét -et, amelynek ajtaja liftes mechanikájú. Az ilyen készülékek annyiban különböznek a hagyományos, zárt tűzterű kandallóbetét -ektől, hogy miután a készülék és a kémény elérte üzemi hőmérsékletét (a begyújtást követő 1 - 1,5 óra elteltével), az ajtaját feltolhatjuk, az ajtó feltolása után pedig gyönyörködhetünk az élő tűz látványában. Miután leégett készülékünkről a tűz, az ajtót ismét visszacsukjuk. Az ilyen tűzterekkel élvezhetjük a nyitott tűztér által nyújtott közvetlen tűz érzést, ugyanakkor elkerüljük azt, ami nem kívánatos a nyitott tűzterű kandallóban: a rossz hatásfokot és az esetlegesen visszaáramló égésterméket.