Szakkifejezések és magyarázatuk

Ezen az oldalon a műanyag nyílászárók gyártásával és értékesítésével foglalkozó szakma szakkifejezései, illetve azok konyhanyelvre lefordított magyarázatai találhatók. Célunk nem egy tudományos értekezés, hanem egy olyan, fotókkal illusztrált, tartalmában leegyszerűsített magyarázó szöveg elkészítése volt, melyet azok is könnyen megértenek, akik az életben egészen más szakterületen dolgoznak. Reméljük segítettünk vele!

Hogyan válasszunk?

Melyek egy jó ajtó, vagy ablak ismérvei? A fa-, vagy a műanyag nyílászárókat (ajtókat és ablakokat) részesítsük előnybe? Milyen paramétereket érdemes figyelembe venni a vásárláskor? Mivel trükköznek a műanyag nyílászárók értékesítésével foglalkozó cégek? Miért állítjuk határozottan, hogy biztos nem a legolcsóbb a legjobb választás?  A helyszínre szállítás és beépítés után, hogyan győződhetünk meg - néhány egyszerű ellenőrzéssel - arról, hogy valóban azt kaptuk, amit megrendeltünk?  Wellness Otthon Magazin elnevezésű ingyenes elektronikus magazinunk egyik szakcikke pont e téméval foglalkozik. Címe:

A műanyag nyílászárók kiválasztása során Ön akkor kerülheti el legkönnyebben a hibás döntéseket, ha a forgalmazókkal való tárgyalást már felkészülten kezdi meg. E tudás elsajátításához - szándékunk szerint  - nagy segítséget nyújt az általunk készített, közérthető nyelvezetű, sok - sok fényképpel és magyarázattal ellátott tanulmányunk. E szakcikk Wellness Otthon Magazin című, havonta megjelenő ingyenes elektronikus újságunk első számában olvasható, melyet a magazinra történő feliratkozást követően, e-mailben juttatunk el Önnek. A tanulmány elolvasásához klikkeljen az alábbi képre és iratkozzon fel magazinunkra!

Beépítési mélység:

A képen egy ablak sarokmetszete (azaz egy bemutatás céljából elvágott ablak egyik sarka)  látható. Alul az elmetszett tokprofil, fölötte pedig a hozzá tartozó elmetszett szárnyprofil látható. Az ablak tokja (tokprofilból készült része) az, amit a falba beépítünk, a szárny pedig az ablak szárnyprofilból készült nyíló része. Az ablak becsukásakor a két profil egymásba csukódik (itt a fotón az ablak kissé nyitva van), az ablak záródását becsukáskor a profilok közé szoruló, kívül és belül  körben található két gumitömítés biztosítja. A beépítési mélység itt a  műanyag nyílászárók tokprofiljának vastagságát, azaz ezen a képen az alsó profil szélességét jelenti. Minél nagyobb egy nyílászáró beépítési mélysége, az annál erősebb (az ablak, vagy az ajtó annál nagyobb szilárdságú), illetve hő- és hangszigetelő képessége is ennek arányában nő.

Profil (műanyag profil):

Műanyag profilnak nevezzük a műanyag nyílászárók testét, melyekből a tokok és a szárnyak készülnek. Egy - egy műanyag profil gyártó többféle műanyag profilt gyárt. Különféle célokra különféle kialakítású, légkamraszámú, méretű, színű, stb. profil készül. Ráadásul minden szárnyprofil különbözik (eltérő alakú, illetve kialakítású) a párját alkotó tokprofiltól. Így például a Gealan - mely profilgyártó cég termékeiből a nyílászáró gyártónk az ajtókat és ablakokat késztíti - csak fehér színű ablak profilból vagy 6 - 8 féle rendszert gyárt.

A profilokat a profilgyárban 6 méteres szálakban készítik és az ablakgyártók szabják azokat a megfelelő méretű darabokra. A mi gyártónk is többféle beépítési mélységű, légkamra számú, színű és árfekvésű nyílászáró profilrendszerből gyárt. Ezek közül az ablakprofil rendszereket ismertetjük:

• A Gealan IQ Royal S8000 profilból 74 mm beépítési mélységű, 6 légkamrás ablakok készülnek, melyek fehér, fóliázott színes és akrilbevonatos kivitelben is rendelhetők. A színes fautánzatú fóliázás lehet csak kívül (ilyenkor a profil teste fehér), vagy kívül - belül fóliázott, mely utóbbi esetben a profil teste a fóliázás színétől függően világos-, vagy sötétbarna. Az akril bevonatos nyílászáróknál a profil teste minden esetben fehér. Az ebből a profilrendszerből készült ablakok kétféle szárnyprofillal készülhetnek. Egyrészt a Royal Design elnevezésű, 74 mm széles, domború és íves szárnyprofilból, másrészt a szintén 74 mm széles "Z" egyenes szárnyprofilból. Egy 5 légkamrás fehér alap profilból készült ablakhoz képest, egy azonos méretű ilyen ablak "Z" egyenes szárnnyal kb. 10 %-kal, míg a Design domború íves szárnnyal mintegy 15 %-kal drágább. Az ilyen profilból készült 1 oldalt színes ablak kb. 28 %-kal, míg a 2 oldalt színes mintegy 38 %-kal drágább az azonos méretű kívül - belül fehér ablaknál.
• A Gealan IQ Royal Plus S8005 profilból 74 mm beépítési mélységű, 7 légkamrás ablakok készülnek, melyek fehér, fóliázott színes és akrilbevonatos kivitelben is rendelhetők. A színes fautánzatú fóliázás lehet csak kívül (ilyenkor a profil teste fehér), vagy kívül - belül fóliázott, mely utóbbi esetben a profil teste a fóliázás színétől függően világos-, vagy sötétbarna. Az akril bevonatos nyílászáróknál a profil teste minden esetben fehér. Az ebből a profilrendszerből készült ablakok "Z" egyenes szárnyprofilból rendelhetők. Egy 5 légkamrás fehér alap profilból készült ablakhoz képest, egy azonos méretű ilyen 7 légkamrás ablak "Z" egyenes szárnnyal kb. 15%-kal drágább. Az ilyen profilból készült 1 oldalt színes ablak kb. 28 %-kal, míg a 2 oldalt színes mintegy 38 %-kal drágább az azonos méretű kívül - belül fehér ablaknál.
• A Gealan iQ Royal trend S5001 profilból 82 mm beépítési mélységű, 6 légkamrás ablakok készülnek, melyek fehér színben, 84 mm széles Design domború íves szárnyprofillal rendelhetők. Egy 5 légkamrás fehér alap profilból készült ablakhoz képest, egy azonos méretű ilyen Royal Trend ablak, Design domború íves szárnnyal mintegy 25 %-kal drágább. A nagy tok- és szárnyprofil szélesség miatt az ilyen profilokból készült ablakok még erősebbek és még jobb hő- és hangszigetelési tulajdonságokkal bírnak. Nem utolsó sorban esztétikusabbak is.

Légkamra, légkamrák száma:

A műanyag nyílászárók egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy hány légkamrás profilból készülnek. Mint az a fotón is látszik, a tokprofilban, és a szárnyprofilon belül is kisebb légkamrák találhatók. Minél több ezek száma, annál jobban szigetel az adott műanyag profil. A légkamrák számát legkönnyebben a profil metszetén lehet megszámolni. A képen egy 6 légkamrás profilokból készült sarokmetszet látható, mely légkamra szám mind a tokprofil, mind pedig a szárnyprofil esetében úgy ellenőrizhető, hogy a képen, az egyik oldal felől a másik felé vízszintesen haladva, leszámoljuk az adott profil útba eső légkamráinak számát. Úgy is mondhatnánk, hogy azt kell megszámolni, hogy ha a meleg - a nyílászáró testén keresztül - kifelé halad, akkor hány légkamrán keresztül jut ki a szabadba. Figyelem! A képen sötétpirosra festett acélmerevítő senkit se tévesszen meg a számolás során!

Acélmerevítés:

A műanyag nyílászárók tok- és szárnyprofiljaiban körben acélmerevítés van. Ez mind a két profilon belül, középen elhelyezkedő "U" alakú (a képen a végén sötétpirosra festett) acélprofil. Feladata a nyílászáró merevségének növelése. Az acélmerevítés minden oldalon saroktól sarokig tart, de az acélmerevítők a sarokban a gyártástechnológia szerint nem találkoznak. Ez gyártástechnológiailag megoldhatatlan lenne, szilárdságilag pedig nincs jelentősége, mivel a szögbe vágott, anyagában hegesztett sarkok teherbírása többszöröse a profilénak (terhelésre, vagy erős mechanikai behatásra inkább a profil törik el a saroktól 10 - 20 cm-re, mint sem maga a sarok!). Az acélmerevítés anyaga acél és ennek valóban acélból kell lennie, különben nem biztosítja a  nyílászáró kellő merevségét. Ez azt eredményezné, hogy a nyílászárók tokjai és szárnyai túlságosan hajlékonyak maradnának. Mindezt csak azért írjuk le, mert van olyan Magyarországon forgalmazó külföldi gyártó, akinek ablakaiban - a minden gyártó által használt acélmerevítés helyett - egy műanyagból készült "merevítő" található. Az acélmerevítés másik fontos funkciója, hogy a nyílászáró szerkezet összeszerelésekor, illetve annak beépítésekor a rögzítő csavarokat - a műanyag nyílászárók műanyag profiljának falán keresztül - ebbe az acél merevítésbe hajtják bele, mivel a csavarok menete a műanyag profilok pár milliméter vastag falában nem tudnának tartós,  jó kötést biztosítva megkapaszkodni.

Üvegezőléc:

A baloldali képen, a felül elhelyezkedő profil (szárnyprofil) jobb felső sarkában látható elem, az nem a szárnyprofil része, hanem egy üvegezőléc elnevezésű külön alkatrész. Ez a jobboldali fotón külön lis átható, a vége felől lefotózva. Feladata a szárnyban, vagy a tokban elhelyezkedő üvegek profilba történő rögzítése. Az üvegezés a fix (nem nyíló) ablakok esetén a tokba kerül, míg a szárnnyal rendelkező ablakoknál a szárnyba. Az üvegezőlécek mindig a nyílászárók belső - lakótér felőli - oldalán helyezkednek el. Ennek oka, hogy a nyílászárók az üvegezőléc felőli oldalukról egy sima laposvésővel megbonthatók, az üvegezőlécek  és az üvegek, vagy az üvegek helyére beépített hőszigetelő lapok (stadur panelek) onnan szabadkézzel kivehetők. Így ha a műanyag nyílászárók üvegezőlécei kívülre kerülnének, akkor vagyonvédelmi szempontból az épület védtelen lenne. Az alsó fotó egy olyan sorolt szerkezet belső - lakás felőli - oldaláról készült, melyben egy bejárati ajtó, fölötte egy fix üvegezésű felülvilágító, az ajtó mellett pedig egy bukó-nyíló ablak található. Mindhárom szerkezetben üvegezőlécek vannak, melyek az ablakban és a felülvilágítóban az üveget rögzítik, míg a bejárati ajtó szárnyába a bejárati ajtó paneljét.

Stadur lap:

 A stadur lap egy normál 2 rétegű hőszigetelő ablaküveg vastagságával (24 mm) megegyező vastagságú hőszigetelő lap, mely belülről poliuretán hőszigetelő habbal töltött, kívül két oldalról pedig a műanyag nyílászárók anyagával megegyező PVC bevonattal rendelkezik.

Színe alaphelyzetben fehér, de a színes nyílászárókhoz gyártanak különféle famintás fóliabevonatú stadur lapokat is.

Általában olyan ajtókba, vagy egyéb nyílászáró szerkezetekbe építik be, amelyeknek az alsó részébe nem szeretnének üvegezést, a balesetek és üvegtörések elkerülése végett. A mellékelt fotó egy ilyen nyílászáró szerkezetet ábrázol. Egy ablak mellé sorolt erkélyajtót, az ablak alatt pedig egy fix (nem nyitható) tokot, melyben nem üveg, hanem egy fehér színű stadur lap található.

Hőátbocsátási tényező:

A hőátbocsátási tényezőt régebben "k" tényezőnek hívták, újabban az EU -sítás jegyében "U" tényezőnek nevezzük. Mértékegysége a W/m²K, (azaz Watt per négyzetméter Kelvin), mely azt mutatja meg, hogy a vizsgált szerkezet - például egy ablaküveg - egy négyzetméteres darabja mennyi hőenergiát enged át - Wattban kifejezve - akkor, ha a külső és a belső oldala között pontosan egy Kelvin (vagy egy Celsius fok) a hőmérséklet különbség. Ha tehát a lakásban 20 fok van, a kinti hőmérséklet pedig 19 Celsius, akkor a különbség 1 Celsius fok (ami egyébként pontosan megegyezik a mértékegységben szereplő 1 Kelvin hőmérséklet különbséggel). Ha az ablaküveg "U" értéke 2,8 W / m²K, azaz az ablakban az alap hőszigetelő üveg van (4-16-4 mm rétegrendű, kétrétegű, levegővel töltött normál hőszigetelő üveg), akkor ez azt jelenti, hogy az ablak 1 m² felületén, 1 fok hőmérsékletkülönbség esetén 2,8 Watt teljesítménnyel fűti az utcát. Ez az energiavesztés 1 m²-re számolva nem egy ilyesztő mennyiség, csupán 0,0028 kilowatt. Azonban jó ha tudjuk, hogy a hőmérséklet különbséggel egyenes arányban nő a fölöslegesen elszivárgó energia mennyisége. Magyarországon a téli hónapok átlaghőmérséklete mínusz 2 fok a lakások hőmérséklet átlaga pedig 22 Celsius. Fűtésszezonban ez a hőmérséklet különbség tehát átlagosan 24 Celsius. Egy átlagos fűtésszezon 150 napig, azaz 3.600 órán át tart. Egy átlagos lakás összes ablakfelülete kb. 15 m². Mindezt összeszorozva a következőt kapjuk:

0,0028 kW hőveszteség négyzetméterenként x 24 fok hőmérséklet különbséggel x 3.600 órával (egy fűtésszezon órái száma) x 15 m² ablakfelülettel = 3.629 kWh. Tehát egy középrossz ablakokkal szerelt átlaglakás hővesztesége egy átlagos fűtésszezon alatt, durván 3.600 kWh.

Amikor a nyílászáró üvegét kicseréljük egy komoly, kétrétegű,  U = 1,0 W / m²K hőátbocsátási tényezőjű, kétrétegű, argongázzal töltött és LowE hővédő bevonattal ellátott üvegre és a számítás többi paraméterét nem változtatjuk, akkor a következő eredményre jutunk:

0,001 kW hőveszteség négyzetméterenként x 24 fok hőmérséklet különbséggel x 3600 órával (egy fűtésszezon órái száma) x 15 m² ablakfelülettel = 1.296 kWh. Tehát az ablakcserével az ablakokon keresztül történő hővesztés durván az egyharmadára csökken! Ez összesen 2.333 kWh megtakarítás egyetlen év alatt!!! Ami az előbb említett  15 m2 üvegfelülettel bíró átlaglakásnál, egy átlagos fűtésszezon alatt, több mint 100.000.- forint megtakarítást jelent évente! És még egybe gondoljunk bele! Ha Ön nem egy átlag lakásban él és az üvegfelületek nagysága nem 15, hanem mondjuk 30 m², akkor a megtakarítása egy év alatt meghaladhatja a 200.000.- Ft-ot. Ezek hihetetlenül nagy számok, amire az ember nem is gondolna mindaddig, míg utána nem számol. Erre mondjuk  azt, hogy biztosak vagyunk benne, hogy nem a legolcsóbb nyílászáró a legjobb megoldás.

A műanyag nyílászárók esetében a hőátbocsátási tényezőt vagy az egész szerkezetre, azaz a tokra, a szárnyakra és a szárnyakba épített üvegekre, együttesen értelmezik, vagy csak a nyílászárókban bent lévő üvegekre. Természetesen minél jobb az egyes szerkezeti részek (tok, szárny, üveg) hőátbocsátási tényezője, annál jobb lesz ez az érték, az egész szerkezetre vonatkoztatva is. Ezért fontos, hogy az adott műanyag nyílászáró milyen kialakítású, hány légkamrás műanyag profilból, illetve milyen üvegezéssel készül. A cél az, hogy a tok- és a szárnyprofil hőszigetelési szempontból tudjon legalább annyit, vagy többet, mint a szárnyba épített üvegezés.

Sokan sokféle hőátbocsátási tényező értéket közölnek a különféle rétegrendű és kialakítású üvegezésről. A most következő felsorolás a különböző üvegezési műszaki megoldásokat és azok jellemző hőátbocsátási tényezőit sorolja fel. Ne felejtsük, minél kisebb az U érték, annál jobb hőszigetelő az adott üveg:

• U = 5,8 W / m2K : Ez egy 4 mm vastagságú, egyrétegű natúr ablaküveg.
• U = 3,5 W / m2K : Két darab, egyrétegű üvegezéssel ellátott ablakszárnyból álló, régi rendszerű gerébtokos, vagy pallótokos ablak, az ablakszárnyak között vastag levegőréteggel.
• U = 2,8 W / m2K : Ez az alap hőszigetelő üveg. Ezt nevezik 4 - 16 - 4 mm rétegrendű üvegnek. Két 4 mm vastag üvegtábla között 16 mm-es alumínium távtartó profillal kialakított 1 db. légkamra, melyben levegő van.
• U = 1,4 W / m2K : 4 - 16 - 4 mm rétegrendű, olyan üveg, amely belső üvegének két üveg közötti oldala egy hővédő lágyfémbevonattal ellátott. (Low-E bevonat). Gyakorlatilag ez a vékony lágyfémbevonat különbözteti meg az U = 2,8-as üveget az U = 1,4-es üvegtől. A két üveg közötti 16 mm-es távolságot az üvegek között körben elhelyezkedő alumínium távtartó profilok biztosítják.
• U = 1,3 W / m2K : Ez az ablak csak abban különbözik az előző U = 1,4-es üvegtől, hogy a 16 mm-es távtartó alumínium profilokra az üvegek felől két oldalra egy - egy szigetelő műanyag réteg kerül, így az alumínium távtartó profilok jobban szigetelnek és nem képeznek hőhidat a két üveg között. A belső üveg ugyan úgy Low-E lágyfémbevonattal ellátott.
• U = 1,1 W / m2K : Ha egy 1,4-es U tényezőjű 4 - 16 - 4 rétegrendű hőszigetelő üveg két üvege közé levegő helyett argon gázt töltünk, az üveg U tényezője 1,1-re javul. A belső üveg ugyan úgy Low-E lágyfémbevonattal ellátott. Az argon gázról többet ide kattintva tudhat meg.
• U = 1,0 W / m2K : Ez az ablak csak abban különbözik az előző U = 1,1-es üvegtől, hogy a 16 mm-es távtartó alumínium profilokra az üvegek felől két oldalra egy - egy szigetelő műanyag réteg kerül, így az alumínium távtartó profilok jobban szigetelnek és nem képeznek hőhidat a két üveg között. A belső üveg ugyan úgy lágyfémbevonattal ellátott.
• U = 0,9 W / m2K : A kétrétegű üvegezés jelenlegi csúcsa. Kialakítása gyakorlatilag megegyezik az 1,0-ás U tényezőjű üveggel azzal a különbséggel, hogy az alumínium távtartó profil helyett rozsdamentes nemesacél távtartókat építenek be, a két üveg felől műanyag szigetelő réteggel bevonva (nemesacél thermokeret). Ehhez tudni kell, hogy míg az alumínium hővezetési tényezője 237 W / mK, addig az ide beépített nemesacél távtartóé csak 48 W / mK. A belső üveg ugyan úgy lágyfémbevonattal ellátott és a két üveg közötti tér szintén argongázzal töltött.
• U = 0,7 W / m2K : Ez már két légkamrás, három üvegből álló szerkezet, hővédő bevonattal, argon gázzal töltve, alumínium távtartókkal.
• U = 0,6 W / m2K : Szintén két légkamrás, három üvegből álló szerkezet, hővédő bevonattal, argon gázzal töltve, nemesacél thermokeret távtartókkal.

Természetesen az itt közölt U értékek - az alkalmazott gyártástechnológiák és anyagok miatt - gyártónként némileg (pár századot) eltérhetnek egymástól.

Légzáró képesség:

A légtömörség a modern lakóépületek egyik legfontosabb tulajdonsága, mely azt jelenti, hogy az épületet határoló falak, födémek, nyílászárók, stb. nem engedhetik át a levegőt még akkor sem, ha az épületben - a légtömörség vizsgálata érdekében - mesterségesen nyomáseltérést hoznak létre. Az épületek szellőztetése mind az épületek, mind pedig a benne élők szempontjából nagyon lényeges, de ez akkor hatékony és főleg csak úgy gazdaságos, ha az nem véletlenszerűen és ellenőrizetlenül, hanem pontosan és szabályozottan történik. Ez azt jelenti, hogy az épület szerkezetektől elvárt a jó légzárás (légzáró képesség, ami az épületek légtömörségét eredményezi), a helyiségek szellőztetését pedig egy külön berendezéssel, ellenőrzött módon végezzük. A modern, jó műszaki színvonalú fa, vagy műanyag nyílászárók gyakorlatilag képesek a légtömör zárásra, azaz bezárt állapotukban tömítéseik kifogástalanul zárnak, levegő semelyik irányba (se bentről ki, se kintről be) nem tud áthatolni rajtuk. Ezt a tulajdonságot másnéven légzáró képességnek is nevezzük. Ennek számunkra azért van jelentősége, mert a meleg télen a nyílászárókon keresztül kétféle módon távozik a lakásból. Egyrészt úgy, hogy a nyílászárók alkatrészei, a tokok, a szárnyak és az üvegek nem 100 %-ban hőszigetelők, azaz rajtuk - az anyagukon - keresztül hőt vezetnek a szabadba. Azonban ha a nyílászárók nem jól zárnak, akkor van egy másodlagos hővesztés is. Ekkor a nyílászárók résein keresztül - a nyomásviszonyoktól függően - meleg levegő szivárog bentről a szabadba, vagy hideg levegő szivárog kintről a lakótérbe, tovább növelve az elszökő hő mennyiségét. Ezért mondjuk, hogy a régi, elvetemedett fa nyílászárók kétszeresen is rosszak: Nem elég, hogy a bennük lévő üvegek és egyéb anyagok rossz hőszigetelők, de még a réseiken át is szökik a meleg.

Hőhíd:

A hő a különféle anyagokban és szerkezetekben különböző módon és intenzitással áramlik (például egy réz-, vagy vasrúdban sokkal jobban, mint például egy fa seprűnyélben). Ezt a hővezetési tényezővel számszerűsíthetjük, mely megmutatja a különböző anyagokon egységnyi idő alatt átjutó hő mennyiségét. Mértékegysége a W / mK. Az érdekesség kedvéért leírjuk pár anyag hővezetési tényezőjét: Réz= 399, Alumínium=237 ; Acél=48 ; Beton=1,09 ; Vasbeton=1,55 ; Puhafa=0,11 ; Levegő=0,026 ; Poliuretán hab=0,035 ; Üveg=0,87. Ha egy épületben fűtünk, kint pedig hideg van, a hő az egyes épületszerkezeti elemeken keresztül - attól függően, hogy melyik milyen jó hővezető - különféle intenzitással jut ki a szabadba.

Ha az épületünk falazatát valamilyen jóminőségű falazóanyagból készítettük, akkor a fal belső hőmérséklete csak pár fokkal lesz alacsonyabb, mint a benti fűtött levegőé. Ez azért van, mert a falazat jól szigetel, azaz kifelé csak kevés meleg tud rajta keresztül elszökni. Így a benti meleg levegőnek van ideje a fal belső oldalát, szinte szobahőmérsékletre felmelegíteni. Ennek a falnak a hőszigetelő képessége jó, azaz a hővezetési tulajdonságai rosszak.

Ha azonban a fal egy részét ennél rosszabb hőszigetelő képességű anyagból, például az ablakok felett vasalt betonból készítjük (ezek az áthidalók), akkor azon a részen a meleg sokkal intenzívebben tud majd a szabadba áramlani. Ezáltal a belső falfelület hőmérséklete azon a falrészen sokkal alacsonyabb lesz, mint máshol. Az oda beépített jó hővezető épületrész - a vasbeton áthidaló - hőhidat képez a kifelé távozó hő számára, ami azért veszélyes, mert ezeken a pontokon a belső falfelület hőmérséklete alacsonyabb lesz, így ezeken a belső falrészeken alakulhat ki a lakásokban a páralecsapódás és ennek folyományaként a penészesedés. A fotón egy családi ház hőfelvétele látható, melyen tisztán kivehetők a rosszul szigetelő, sok hőt átengedő épületrészek: az ablakok és a felettük található és nem kellően leszigetelt vasbeton áthidalók (a felvétel piros színű foltjai). A házak építői - pont azért, hogy ezt elkerüljék - az ablakok feletti vasbeton áthidalókat - a hőhíd kivédése miatt - kívül minden esetben még külön szigetelő réteggel látják el - már ha szakszerűen történik a kivitelezés.

Toktoldó:

Minden műanyag profilokat gyártó cég - így a Gealan is - az általa gyártott tokprofilokhoz úgynevezett toktoldókat is készít. Ezek olyan - különböző szélességben kapható toldó elemek, melyek a műanyag nyílászárók tokjainak szélesítésére szolgálnak. Ilyen toktoldók kerülnek az ablakokra, ha azokra redőnyt kívánunk felszerelni, vagy akkor is, ha az épület kívülről homlokzatszigetelést kap és nem akarjuk, hogy a szigetelő táblák túl sokat eltakarjanak az ablak tokjából. Vastagságuk megegyezik annak a tokprofilnak a beépítési mélységével, amelyikhez valók, tehát más toktoldó való az 5 légkamrás 62 mm beépítési mélységű és más a 6 légkamrás  74, vagy 82 mm beépítési mélységű profilból készült nyílászárókhoz. A toktoldók 3 légkamrás kivitelűek és a tokhoz nagyon pontosan, jól záródóan és kifogástalanul tömítve kapcsolódnak. A profilgyár minden műanyag tokprofilhoz négyféle (20, 36, 58 és 125 mm-es) szélességű toktoldót gyárt. A fotón egy redőnyelőkészítéssel ellátott ablak látható, melynek felső élére egy 125 mm-es, oldalára pedig egy 20 mm-es toktoldó van felszerelve.

Redőny előkészítés:

A műanyag nyílászárók beépítése jelentősen eltér a fából készült ablakok beépítésétől. Ahhoz, hogy egy műanyag ablakra egy redőnyt szakszerűen fel lehessen szerelni, azt úgynevezett redőny előkészítéssel kell ellátni. Tetejére (az ablak felső élére) egy 125 mm-es, két oldalára pedig 1 - 1 db legalább 20 mm széles toktoldót kell felszerelni. (az első képen az ablak feletti 125 mm széles toktoldó tisztán látszik, az ablak oldalán elhelyezkedő 20 mm-es toktoldót azonban csak sejteni lehet, azt a redőnygurtni nagyobbrészt eltakarja.)

Amennyiben egy redőnyt egy olyan ablakra szerelnénk fel, amelyiken  felül nincs 125 mm-es toktoldó, akkor a kívülre felszerelt külső tokos redőny felülről kb. 15 cm-t belógna az ablakba. Ez azt jelenti, hogy a redőny kb. 15 cm-t eltakarna az ablak felső részéből, azaz kívülről nézve a redőnytől nem lehetne látni sem az ablak felső tokját, de még a szárny felső részét sem. Ráadásul a lakás felől nézve, az ablakon keresztül be lehetne látni a redőnybe, ami megint csak nem egy szép látvány. Ezt még jobban szemlélteti a második képen látszó, összeszerelt, de a bemutatás céljából nem beépített szerkezet. Ezen jól látható az ablak oldalára felszerelt 20-as toktoldó (a kép bal alsó sarkában lévő, függőleges bordázatú profil), a fölötte lévő 125-ös, 3 légkamrás toktoldó vége, benne a kifúrt toktoldón átfutó redőnygurtni (redőnyzsinór), a redőnyház vége (a kép jobb felső sarkában), illetve az utóbb említett redőnytok alatt elhelyezkedő redőnylefutó (melyben mozgatásakor a redőny csúszik le - fel). 

Ha pedig az ablak két oldaláról hagynánk le a 2 db. 20 mm-es toktoldót, akkor  azt az ablakszárnyat amelyik felől a redőnyautomatát felszereltük - pont a redőnyautomata miatt - nem lehetne teljesen kinyitni, mert útban lenne a kinyíló ablakszárnynak (a harmadik kép, melyen a redőnyautomata alatt jól látható a tokprofil és a 20 mm-es toktoldó találkozásának függőleges vonala).  A negyedik képen egy szakszerűen  - redőny előkészítés alkalmazásával - szerelt, külső redőnytokos, mobil rovarhálós, alumínium redőnyt mutatunk be. Jól látható, hogy a redőny előkészítés alkalmazásával a redőny az ablak fölé került, nem takarja az ablakot, felhúzott állapotában az ablakszárny felső vízszintes része látható marad. 

Légcsere szám:

A légcsere szám egy olyan viszonyszám, mely azt mutatja meg, hogy 1 óra alatt a szellőztetendő objektum (lakás, ház, iroda, rendelő, étterem, műhely, üzemi konyha, söröző, stb.) összes légtérfogatának hányszorosát szellőztetjük ki. Attól függően, hogy egy helyiséget, vagy helyiségcsoportot milyen rendeltetési céllal és hányan használnak, azt attól függően szükséges szellőztetni. Egy átlagosan szigetelt lakás, vagy családi ház ajánlott légcsere száma 0,25 - 0,4 1/h, ami azt jelenti, hogy óránként a lakás összes légtérfogatának 25 - 40 százalékát kell kicserélni, de például egy heggesztő műhelyben akár 20 - 30 -szoros óránkénti légcserére is szükség lehet.

A szellőztetés szükséges mértékével kapcsolatban szakmai körökben még ma is hatalmas vita dúl. Addig míg az energia ára nem volt ilyen magas, a szellőztetés méretezésére a "több az jobb" elv volt érvényes. Így a régebbi - lakóterekre vonatkozó - ajánlásokban még 2 - 3 -szoros óránkénti légcserét írtak elő. Ma már a legtöbbet kívánatosnak tartó elmélet sem mond többet az 1 -szeres óránkénti légcserénél. A valóban mértékadó és több év kutatómunkára alapozó álláspont szerint - melyet mi is osztunk - a folyamatos gépi szellőztetéssel ellátott családi házaknál a 0,25 - 0,4 közötti óránkénti légcsere a szükséges és elégséges mérték. Ezt Nyugat-Európában végzett, több ezer lakást lakást érintő kutatások bizonyítják.

A szellőztetés akkor a legjobb, ha az ellenőrzött módon végrehajtott, folyamatosan működő gépi légcsereként valósul meg, de ezen kívül történhet még gravitációs úton (szellőzőkürtővel), vagy akár ablaknyitogatással is. Az utóbbi két esetben a probléma az, hogy igen időjárás- és emberfüggő, ráadásul elég nehéz pontosan megmondani, hogy ténylegesen mennyit is szellőztettünk.

A légcsere számot egy egyszerű példával szemléltetjük: Ha van egy 100 m² alapterületű helyiségünk, mely belmagassága (a padlótól a plafonig mért távolsága) 2,5 méter, akkor a helyiség légtérfogatát e számok összeszorzásával kaphatjuk meg: 100 m² (alapterület) x 2,5 m (belmagasság) = 250 m³ (légtérfogat). Ha e helyiségben olyan légcserét szeretnénk, melynek légcsere száma 2 (kettő) 1/h, akkor ez azt jelenti, hogy levegőjét óránként kétszer teljes egészében ki kell cserélnünk, azaz óránként 500 m³ levegőt kell megmozgatni a szükséges légcseréhez. Ha ez a helyiség egy lakás és ennek szellőztetését úgy kívánjuk kialakítani, hogy a légcsere szám 0,3 1/h legyen, akkor 250 m³ (légtérfogat) x 0,3 1/h (légcsere szám) = 75 m³ /h friss levegőt kell óránként a lakásba juttatnunk (illetve fáradt levegőt onnan elszívnunk).

A szükséges légcsere másik számítási módja a szellőztetés fejadagra történő méretezése, mely szerint egy - egy főre 20 - 30 m³/óra szükséges légcserével kell számolni. Így egy olyan lakás szellőztetéséhez ahol négyen élnek, 30 m3/óra x 4 fő = 120 m³/órás légcsere szükséges, de egy 50 - 100 fő befogadóképességű zárt tárgyalóterembe már  akár 2000 - 3000 m³/órás szellőztetésre is szükség lehet. 

És, hogy hogyan jönnek mindehhez a műanyag nyílászárók ? Erről a "Penészmentes lakás pénzvisszafizetési garanciával" című oldalunkon részletesen olvashat.

Résszellőző:

A résszellőző nem más volt, mint a műanyag nyílászárók gyártóinak első és elhibázott válasza arra a problémára, hogy sok lakás - szellőzés nélkül - az ablakcserét követően penészedni kezdett, mivel az addig a régi rossz ablakok résein keresztül a szabadba szökő párát a jól záró új ablakok a lakásban tartották.

A résszellőző tulajdonképp egy kis fém alkatrész (a baloldalt lévő fotón), melyet a bukó - nyíló ablakszárnyaknál, felül a tokra lehet felszerelni. Amikor a bukó - nyíló szárny kilincse vízszintes állásban áll, az ablak nyitható, ha pedig függőlegesen felfelé, akkor buktatható. A résszellőzőt felszerelve  (jobboldali fotó) egy olyan lehetőséghez jutunk, hogy a kilincset a függőleges és vízszintes állása közé 45 fokba állítva, az addig egymásra jól záródó ablakszárny és tok között körben egy pár mm-es rés keletkezik, melyen keresztül a helyiség szellőzni tud. Ezzel gyakorlatilag elrontjuk az ablakot. Amiért a rosszul záró régi nyílászáróink helyett drága pénzért megvásároltuk és beépíttettük a jól záró újakat, most még plusz pénz kifizetésével (a résszellőzők megvásárlásával) eljutunk oda, amit a régi, rossz fa nyílászáróink tudtak. És ezt adják a nyílászáró forgalmazók több ezer forintért! Mi is tartjuk, de senkinek sem ajánljuk.

Szellőzőrendszer (szellőztető berendezés):

 A lakóépületekbe épített műanyag nyílászárók úgynevezett fokozott légzáró képessége, illetve az emiatt megnövő páratartalom, szoros összefüggésben van a lakásokban bekövetkező penészesedéssel. Azért, hogy a penészesedés ne következzen be, illetve, hogy a szellőztetés minden évszakban és napszakban, illetve minden időjárási körülmények között kielégítően működjön, egy szellőztető berendezés beépítésére van szükség. Egy - egy lakás, ház, vagy egyéb épület szellőztetésére több jó megoldás is van, melyről részletesen  ide kattintva olvashat.

Nyitásirány:

Ahhoz, hogy a műanyag nyílászárók ténylegesen úgy is legyenek legyártva, mint amit a megrendelő elképzelt, az is szükséges, hogy az ezzel kapcsolatos fogalmak és szakkifejezések mindenki számára ugyanazt jelentsék. Ezért nagyon fontos, hogy - a tévedések elkerülése végett - a nyitásirányt (jobbos, vagy balos), illetve bejárati ajtónál azt, hogy az kifelé-, vagy befelé nyíló-e, mindenkinek egyformán kell értenie.

A nyitásirányok szabályai a következők: Az ablakok, illetve az erkély- és balkonajtók mindig befelé nyílnak (tudjuk, az üvegezőléceik sosem eshetnek kifelé), a bejárati ajtók szokás szerint (az esetek 98 százalékában) szintén befelé nyílók, azonban rendelhetők kifelé nyílóra is (más műanyag profil és más vasalat kell hozzá). Azt, hogy egy ajtó, vagy egy ablak milyen nyitásirányú (azaz jobbos-e, avagy balos), azt úgy kell eldönteni, hogy arra az oldalára állunk, hogy a szárny felénk nyíljon (amerről a nyílászáró sarokvasai - amelyeken a szárny fordul - vannak), szembe állunk a nyílászáróval és amelyik oldalra esnek a már említett sarokvasak, olyan nyitásirányú az adott ajtó, vagy ablak. Mivel az összes ablak és a legtöbb bejárati ajtó is befelé nyílik (például a mellékelt fotón lévő nyílászáró is), ezért úgy is mondhatjuk, hogy ezeknél a befelé nyíló szerkezeteknél a nyílászárót mindig belülről, a helyiségben állva kell nézni (így készült ez a fotó is) és amerről a sarokvasai esnek, olyan a nyitásiránya. Ennek megfelelően ez a fotón lévő nyílászáró pontosan megfogalmazva egy befelé nyíló, jobbos nyitásirányú bejárati ajtó. Értelemszerűen a kifelé nyíló bejárati ajtókat - mivel azok kifelé nyílnak és a sarokvasaik is kívülre esnek - kívülről, a szabadból kell nézni és úgy eldönteni, hogy a sarokvasai jobbról, vagy balról esnek-e nekünk.

Tokosztó:

Amikor a műanyag nyílászárók tokját a tokon belül egy, vagy több, vízszintes, vagy függőleges tokdarabbal több részre osztják, ezeket a pluszba beépített tokdarabokat tokosztónak nevezzük.

Ilyen tokosztó van például abban az ablakban, amelyiket egy darabból készítenek és ezen belül egy sima nyílószárny és egy középen felnyíló kétszárnyú ablak kap helyet, mint például az alábbi első fotón (balról egy különálló jobbos nyíló szárny, mellette egy tokosztóval elválasztva pedig egy középen felnyíló, nyíló - bukónyíló jobbos ablak. Mindez egy ablakszerkezeten belül, tehát nem sorolva). De egy függőleges és egy vízszintes tokosztó van a második fotón található bemutató nyílászárónk alsó mezőjében is, ahol az 1 m x 1 m-es fix ablakot egy függőleges és egy vízszintes tokosztó választ négy különálló részre, melyek mindegyikébe más és más ablaküvegeket szereltünk. Amennyiben a tokosztás célja csupán annyi, hogy üvegezés szempontjából egy nagy üveg helyett több kisebb épüljön be (mint az utóbbi példánkban), úgy ezeket a tokosztókat valódi üvegosztóknak is nevezzük.

Szárnyosztó:

Sokszor szükség van arra - esztétikai és / vagy szilárdsági okokból - hogy a műanyag nyílászárók szárnyát függőlegesen és / vagy vízszintesen megosszuk. E célra szolgál a szárnyosztó. Ilyet építünk be például abba az ajtóba, amit a kilincse magasságáig alulról stadur panellel akarunk ellátni, felette pedig üveget szeretnénk, de ugyan így egy vízszintes szárnyosztóra van szükség akkor is, ha a szárnyba alulra és felülre is egy - egy különálló hőszigetelő üveget tervezünk.

A vízszintes szárnyosztó beépítése ugyan drágít egy kicsit a nyílászárókon, de a szilárdságukon hatalmasat növel, ami főleg az üvegezett ajtók esetében lényeges (az angolpaneles bejárati ajtók szárnyában nincs szárnyosztó). A fenti, baloldali képen látható bemutató nyílászáró felső részében egy olyan nyíló szárny található, aminek 1 m x 1 m-es szárnyát egy függőleges és egy vízszintes szárnyosztóval négy mezőre osztottuk, majd e mezőkön belül különféle álosztásokat mutatunk be. A szárnyosztókat valódi üvegosztóknak is nevezik, mivel beépítésükkel a nyílászáró szárnyon belül minden esetben több, külön üvegezendő mező jön létre.

A jobb oldali fotón látható bejárati ajtó szárnyát úgy terveztük, hogy a szárnyat egy vízszintes és két függőleges szárnyosztóval 4 külön mezőre osztottuk. Az alsó mezőbe stadur lap, míg a felső három mezőbe egy - egy üveg került. Az így tervezett bejárati ajtó esztétikus, rendkívül masszív, ráadásul az ára még a jelenleg akciós angol paneles bejárati ajtóknál is mintegy 10 százalékkal olcsóbb.

Álosztó:

Mivel a műanyag nyílászárók árát egy (vagy több) szárnyosztó beépítése jelentősen megnöveli, illetve  a látvány szempontjából gyakran szükség van az üvegfelületek vizuális (nem valódi) több darabra osztására, ami egy valódi szárnyosztóval - mivel az túl széles - nehezen kivitelezhető, ezért a nyílászáró gyártók kifejlesztették az álosztókat. Ezeknek két fő csoportja terjedt el, a ragasztott álosztók és az üvegközi osztók.

A ragasztott álosztót (a baloldai képen) a hőszigetelt üveg gyártója és a nyílászáró gyártó közösen készíti el. Jellemzője, hogy gyártáskor az üveggyártó a legyártandó ablak két üvegtáblája közé, az előre megtervezett helyekre plusz alumínium távtartókat helyez be. Az így előkészített üveget az ablakgyártó beteszi az elkészített nyílászáróba, majd az üvegre kétoldalról kívülre műanyag álosztókat (műanyag PVC profilokat) ragaszt fel, pontosan az üveges cég által előre behelyezett alumínium távtartók fölé. Az így kialakított álosztók teljesen valódi osztó hatást keltenek (csak keskenyebbek, ezért elegánsabbak), mivel az álosztók mögé tekintve a két üveg között ott látjuk az üvegek szélén már megszokott alumínium távtartókat.

Az üvegközi osztókat a hőszigetelő üveget gyártó üveges cég készíti el. Ezt mindig az üvegezésen belül, a két üvegtábla közé helyezik el. Színük általában fehér, króm, vagy arany. Az üvegközi osztók előnye, hogy az így díszített hőszigetelő üvegezés üvegtáblái kívülről teljesen simák, ezért könnyen tisztíthatók, ráadásul nem is sérülékenyek, lévén az üvegeken belül helyezkednek el. A ragasztott osztók takarítása ennél nehezebb, mert a nagy üvegfelületet több kisebb részre osztják, melyek csak egyesével, mezőnként külön - külön takaríthatók.

Sorolt szerkezet:

Amikor a legyártandó szerkezet olyan méretű, vagy kialakítású, hogy azt az ár-, vagy a méret-, esetleg a súlyproblémák miatt - nem lehet egy szerkezetként legyártani, akkor azt több darabból gyártjuk le, majd sorolt szerkezetként építjük össze.

Ilyen például az az eset, amikor egy erkélyre néző ablakot összesorolunk a mellé beépítendő erkélyajtóval. A sorolást egy kis műanyag elemmel az úgynevezett "rejtett sorolóval", vagy a hasonló célt szolgáló, de kívülről díszlécként látszó, úgynevezett "kicsi H sorolóval" végezzük. Ekkor az egymás mellé tett szerkezetek a soroló segítségével úgy kapcsolódnak (nagyon jól, tartósan és légmentesen) egymáshoz, hogy a két különálló nyílászáró összekapcsolódását rejtett soroló használatakor csak egy vékony vonal, vagy a "H" soroló használatakor pedig egy 16 mm széles díszléc jelzi, a két profil találkozásánál.

A felső fotón egy akciós bejárati ajtó mellé "H" sorolóval sorolt redőnyelőkészítéssel ellátott ablakot, illetve az ajtó fölé sorolt fix kialakítású felülvilágító ablakot mutatunk be. Jól látható a bukó - nyíló ablak feletti 125-ös toktoldó, a mellette lévő 20-as toktoldó, majd a "H" sorolóval hozzá kapcsolódó ajtótok és felülvilágító fix ablak, melyek egymáshoz is egy "H" sorolóval kapcsolódnak.

A másik példa a sorolt szerkezetre a bemutatótermünkben található sorolt műanyag nyílászáró fal (alsó fotó), mely egy bemutató szobát választ le a térből. Ezt összesen 4 db. különálló nyílászáró összesorolásából állítottuk össze. Baloldalt alul egy fix (nem nyitható) tok található, benne egy stadur lappal, melyre egy dekoráció került. E fölé teljes hosszában egy háromszárnyú, tokosztott ablakot helyeztünk el, mely egy egyszárnyú nyíló, meg egy kétszárnyú középen felnyíló részből áll. E mellé van sorolva egy erkélyajtó, mely fölé egy üvegezett fix felülvilágítót építettünk be.

Pászítás:

Eredetileg pászításnak nevezték a fa nyílászárók gyártásakor a tok és a szárny egymáshoz alakítását. Ha ez a művelet véget ért, akkor a szárny "passzolt" (pászolt) a tokhoz (innen a szó eredete). A fa nyílászárók szárnyait és tokjait alkotó fa alkatrészek az időjárás behatásaitól (fagy, eső, tűző nap, stb. váltakozva) idővel elgörbülnek, elhajlanak. Ezt a természetes jelenséget vetemedésnek nevezik. Azért, hogy elkerüljük a további állagromlásukat, illetve azt, hogy a vetemedés kapcsán kialakult rések mégtovább nőjenek, a fa nyílászárókat újra pászítani kell. Ezt egy szakember, általában egy asztalos végzi. Leellenőrzi a nyílászárók nyitását, csukódását és záródását, majd gyalulással, és véséssel a lehetőségekhez képest visszaállítja a fa nyílászáró működőképes állapotát és légzárási tulajdonságait. Ezt követően a megmunkált felületeket újra kell festeni. A műanyag nyílászárók előnye, hogy gyakorlatilag  karbantartást nem igénylő szerkezetek.

Hibás működtetés gátló:

Ahhoz, hogy megértsük, hogy mi is ez az alkatrész, egy kicsit messzebbről kell kezdenünk. Amikor egy bukó - nyíló ablak, vagy erkélyajtó csukott és zárt állapotban van, akkor a kilincse lefelé áll. Ha a kilincset vízszintesbe fordítjuk, akkor az ablak az alsó és a felső sarokvason fordulva - rendes nyíló ablakként - kinyílik. Ha az ablakszárnyat bukó állásba akarjuk állítani, akkor először a szárnyat be kell csuknunk (behajtanunk) majd a kilincset a szárny csukott (behajtott) állapotában felfelé függőleges állásba kell fordítanunk. Ilyenkor a bukó - nyíló ablak (vagy erkélyajtó) vasalata a kilincs elfordításával átvált, az ablakszárny alsó részén lévő két sarokvas összekapcsolódik, az ablak oldalán található felső sarovas két alkatrésze pedig elengedi egymást (szétkapcsolódik). Így a kilincs átforgatása után, a szárnyat magunkfelé húzva, az befelé bukik.

Régen, sok évvel ezelőtt, amikor divatba jöttek a bukó - nyíló ablakok és erkélyajtók, nem volt bennük hibás működtetés gátló. Ha valaki - mondjuk egy kisgyerek - odament egy ilyen ablakhoz, vagy méginkább egy ilyen bukó - nyíló erkélyajtóhoz, akkor meg tudta azt csinálni, hogy kinyitotta azt, majd úgy kinyitott állapotában átfordította a kilincsét nyíló állásból bukó állásba. Ugyanezt megtehette úgy is, hogy a szárny kibuktatott állapotában forgatta át a kilincset bukó állásból nyíló állásba. Mindkét esetben ugyanaz történt: A szárny egyszerűen a nyakába dőlt, mivel az oldalsó sarokvas szétkapcsolódott, de az alsó elemek nem tudtak szabályosan összekapcsolódni (vagy fordítva), mert az átváltást nyitott ajtószárnynál végezték. Ezt a problémát küszöböli ki a hibás működtetés gátló, mely egy olyan bukó - nyíló ablakokba, illetve erkélyajtókba beépített szerkezet, mely a szárny kinyitott (kitárt), vagy buktatott állapotában nem engedi a kilincset elforgatni. Ezáltal elkerülhetők az ebből adódó balesetek. Nálunk a hibás működtetés gátló a bukó - nyíló vasalatok széria felszereléséhez tartozik, azt külön nem kell megrendelnie. Azonban a műanyag nyílászárók egy részét több gyártó még napjainkban is olyan vasalatokkal szereli, melyek nincsenek ilyen hibás működtetés gátlóval ellátva.

Vasalat:

A vasalat a szárnnyal rendelkező fa és  műanyag nyílászárók egyik fontos alkotórészének összefoglaló neve. Tartalmazza a mozgatáshoz, a biztonságos rögzítéshez és bezáráshoz szükséges sarokvasakat, zárakat, határolókat, kilincseket.

Mindegyik működési módhoz, illetve mindegyik nyitásirányhoz eltérő vasalat kell. Ennek megfelelően a különböző tudású vasalatok ára is eltér egymástól. Például egy egyszerű nyíló vasalat olcsóbb, mint annak bukó - nyíló változata, illetve a hibás működtetés gátlóval ellátott vasalat is drágább, mint az, amiben nincs ilyen kiegészítő.

Rétegrend:

 Egy adott szerkezet (például egy többrétegű hőszigetelő üveg) egymást követő rétegeinek felsorolása. Például a legegyszerűbb levegővel töltött hőszigetelő üveg rétegrendje 4 - 16 - 4 mm (az összes vastagság 24 mm), ami azt jelenti, hogy két 4 mm vastag üvegtábla közé, körbe 16 mm-es távtartók kerülnek, azaz 4 mm üveg, 16 mm levegő, majd ismét 4 mm üveg. A legtöbb üveg távtartójába az üveg gyártója belülről feltünteti az üveg gyártóját, a gyártás dátumát, a megrendelés azonosító számát, a pontos rétegrendet, a hőátbocsátási tényező értékét, illetve az üveg méretét. Ekkor rétegrend címén nem csak pár szám van odaírva, hanem az egyes rétegek anyagát is pontosan megnevezik. Például:"4 Float - 16 - Ar - 4 Low - E", ami azt jelenti, hogy ez egy 4 - 16 - 4 mm rétegrendű, argongázzal töltött, hővédő bevonattal ellátott üveg.

Ha egy helyre az épület tervezője olyan nagyobb üvegfelületeket álmodott,  amelyek már a normál rétegrendű üvegezéssel nem valósítható meg, akkor kötelező az erősített üvegszerkezetek használata. Ezek olyan üvegek (nem keverendők össze a biztonsági üvegekkel), melyek a normál 4 - 16 - 4 mm rétegrend helyett 6 - 14 - 4, vagy 6 - 12 - 6 mm rétegrendűek, azaz a 4 mm-es üvegek helyett a szerkezetbe vagy kívül, vagy kívül is és belül is erősebb, 6 mm vastag üvegeket építenek. Így már nagyobb üvegfelület esetén is szilárdak és biztonságosak tudnak maradni.

Egyre több megrendelést kapunk háromrétegű üvegezéssel szerelt ablakokra (a fotón a harmadik sarokmetszet minta) melyek a kétrétegű üvegekkel szerelt nyílászáróknál még jobb hő- és hangszigetelő tulajdonságokkal bírnak. A normál három rétegű üvegezés rétegrendje 4 - 10 - 4 - 10 - 4 mm, tehát ez az üvegezés összesen 32 mm vastagságú.

Argon gáz:

Az argon a levegőnél nehezebb, színtelen, szagtalan nemesgáz, rendszáma 18, vegyjele Ar. A Föld légkörének 0,93 %-át alkotja, ezzel a légkörben előforduló harmadik leggyakoribb gáz. Neve görög eredetű, jelentése "inaktív". Az argon nem mérgező, mégis - a nitrogénhez hasonlóan - kiszorítja a levegőből a légzéshez szükséges oxigént és fulladást okozhat. Mivel nehezebb mint a levegő, a talaj közelében és mélyedésekben koncentrálódhat. A számunkra legérdekesebb tulajdonsága nagyon alacsony hővezetési képessége, ami miatt nagyon jól alkalmazható a nyílászárók üvegrétegei közötti szigetelő anyagnak. Ennek mérőszáma a hővezetési tényező, mértékegysége a W/mK, mely megmutatja az időegység alatt átjutó hő mennyiségét. Az argon hővezetési tényezője: 0,016 W/mK (Összehasonlításként a rézé: 399 W/mK, a vasbetoné: 1,55 W/mK, az egyrétegű ablaküvegé: 0,87 W/mK, a levegőé: 0,026 W/mK). Ezért töltik tehát argon gázzal a műanyag nyílászárók ablakainak belsejét. De hogyan?

A régi technológia az volt, hogy az üveg gyártója összeépítette a távtartókkal a két üvegtáblát, körben letömítette, majd egy valamelyik sarokban fúrt furaton keresztül argon gázt vezetett a két üveg közötti térbe. Ezzel a technológiával több probléma is volt. Egyrészt, akárhogyis igyekezett a gyártó, nem sikerülhetett az összes levegőt argonnal kiszorítani a két üveg közül, azaz mindig maradt valamennyi levegő a két üveg között. Másrészt ha a töltést követő ledugózás nem jól sikerült, akkor az argon gáz rövid időn belül elillant a szerkezetből, így az üveg U tényezője 1,0-ról, vagy 1,1-ről észrevétlenül 1,3-ra, vagy 1,4-re esett vissza. Az üveggyártók - látva a problémákat - technológiát váltottak. Jelenleg a műanyag nyílászárók üvegeinek összeállítása és lezárása argon gázzal töltött térben történik, így egyrészt egy csepp levegő sem maradhat az üvegek között, másrészt a lezárás teljesen légtömör, nincs utólag ledugózott furat sem, ami később problémát okozhatna. Az ezzel a technológiával gyártott hőszigetelő üvegekre a komolyabb üveggyártók 5 - 10 év garanciát adnak.

Hővédő lágyfémbevonat:

Ha azt akarjuk, hogy a házunkban, vagy lakásunkban lévő műanyag nyílászárók az alap - levegővel töltött, 4 - 16 - 4 mm rétegrendű - hőszigetelő üvegnél (melynek U értéke 2,8 W / m2K) jobb hőszigetelők legyenek, akkor azokhoz olyan üvegeket kell rendelnünk, melyeknél az egyes kétrétegű üvegszerkezetek összeépítéshez felhasznált két üvegtábla közül a lakótér felőlit, a két üveg közötti oldalán egy úgynevezett Low-E hővédő lágyfémbevonattal látták el. Pontosabban ezen hőszigetelő ablaküveg szerkezetek mindegyikének két különböző üvegtáblából kell készülnie, melyek közül a külső üveg egy normál 4 mm-es ablaküveg, a belső pedig egy hővédő lágyfémbevonattal ellátott üvegtábla lesz. Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet ezt leellenőrizni? A válasz nagyon egyszerű, csak egy öngyújtóra és három másodpercre van szükség hozzá és a "kísérletet" bárki elvégezheti:

• Fogjuk meg az öngyújtót és gyújtsuk meg!
• Tegyük pár centiméter közel a vizsgálandó hőszigetelő üveg külső felületéhez (fontos, hogy kívülről tegyük oda, és ne a helyiség felől!).
• Ne a láng irányából, az üvegre merőlegesen, hanem kb. 45 fokban nézzünk rá a lángokra, nagyjából úgy, mint a fotón!
• Ekkor összesen 5 lángot fogunk látni: az első, (a hozzánk legközelebbi) a kezünkben tartott öngyújtó lángja (a képen a jobb oldali láng), a másik 4 az üvegeken visszatükröződő tükörképek (kétszer két tükörkép). És most jön az érdekesség.
• A négy tükörkép közül, a felőlünk számolva harmadik tükörkép a többitől eltérő színű (a bevonat gyártójától függően sötétebb, vörösebb, narancsos, vagy ciklámen színű). Ez a lágyfémbevonat eredménye. Ha tehát négy egyforma színű láng tükörképet látunk, akkor kezdhetünk gyanakodni, hogy a hőszigetelő üvegünk nem rendelkezik hővédő bevonattal.

Párkányfogadó:

A műanyag nyílászárók alapvetően nem fagyérzékeny szerkezetek, ennek ellenére fontos, hogy az ablakra kívülre kerülő párkány olyan módon legyen az ablakhoz felfogatva, hogy kizárja azt, hogy az esővíz, vagy a lefolyó pára az ablak, vagy a párkány alá befolyhasson. Ezt a célt szolgálja az a műanyag ablakok alján végigfutó szürke színű, durván 30 x 30 mm keresztmetszetű műanyag profil, mely feladata, hogy az ablak alá kerülő külső párkány és belső könyöklő számára megfelelő és stabil felrögzítési felületeket biztosítson. Ez a képen a tokprofil alatti szürke színű műanyag elem.

Tokküszöb:

A műanyag nyílászárók közül az erkélyajtó nem más, mint egy furcsa alakú, földig érő ablak. Ablak tokprofilból és ablak szárnyprofilból készül, sőt a kilincse is egy ablakkilincs. Ha bukó - nyíló vasalatot kap, akkor még buktatni is lehet ugyanúgy, mint egy rendes ablakot. Egy ilyen ajtó méretű, erkélyajtónak nevezett ablakot ajtóként használni azért problémás, mert ha redszeresen ki - be járunk rajta, akkor az alul lévő tokot (amit itt tokküszöbnek neveznek) előbb - utóbb szétrúgjuk. Először csak a gumitömítés fog sérülni, később már a műanyag profil is. Az erkélyajtó így elveszti szigetelő és légzáró tulajdonságait és tönkremegy. Ráadásul mechanikai sérüléseket szenved, aminek következtében még a garanciáját is elveszíti.

Persze van olyan felhasználási terület, amelyik esetében a tokküszöbös erkélyajtónak van létjogosultsága és ezek a francia erkélyek erkélyajtói. Az ilyen erkélyekre nem lehet kilépni, mert az erkélyajtót kinyitva az ajtó túloldalán egyből egy erkélykorláttal találkozunk (ez egy olyan erkély, ahol nincs erkély). Mivel ezekre a francia erkélyekre nem lehet kilépni, ezért az erkélyajtó is nyugodtan lehet tokküszöbös megoldású, mert nem kell tartanunk a sérülésétől. Az összes többi ajtómegoldásra taposásálló alumínium küszöböt javaslunk.

Névleges és tényleges méret:

Amikor egy ablakot be kell építeni a helyére, a szakszerű beépítéshez arra van szükség, hogy a falnyílás mérete körben 10 - 15 mm-rel (azaz szélességében és magasságában 3 - 3 cm-rel) nagyobb legyen, mint az ablak tényleges mérete. Erre a beépítési hézagra egyrészt azért van szükség, hogy a nyílászáró függőlegesbe állításához legyen elég helyünk, másrészt pedig azért, mert a jó berögzítéshez a purhabnak helyre van szüksége a nyílászáró körül. Amikor egy építészmérnök megtervez egy házat, az ablakok méreteit a tervrajzokon úgynevezett "névleges mérettel" tünteti fel (például 150 x 150 cm, ahol az első szám mindig a szélességet, a második pedig a magasságot adja meg). Amikor a ház épül és a kivitelező a nyílászárókat megrendeli el kell döntenie azt, hogy mekkorák legyenek a nyílászárók: Vagy azt mondja, hogy a tervrajzon lévő 150 x 150 cm-es névleges méret legyen a nyílászárók tényleges mérete és a kőműveseivel 153 x 153 cm-es falnyílásokat készíttet, vagy pont fordítva, a falnyílások mérete legyen a terven szereplő 150 x 150 cm-es névleges méret és az ablakok mérete legyen 3 - 3 cm-rel kisebb, azaz 147 x 147 cm. Ezek közül bármelyik választás jó, csak döntés kérdése. Probléma csak akkor van, ha ezt a méretkérdést az építkezés szereplői nem beszélik meg egymással és mondjuk a falnyílás is, meg az ablakok tényleges méretei is 150 x 150 cm-esre készülnek. Ekkor a beépítőknek a beépítéskor falat kell vésniük - mivel a szerelési hézagra szükség van és a nyílászáró tokokból lefűrészelni nem lehet.

Tehát ha úgy számolunk, hogy a névleges méretünk, egyezzen meg a szabad nyílás méretével, ami példánk szerint legyen 150 x 150 cm, azaz 1500 x 1500 mm, akkor az oda beépülő nyílászárónk tényleges mérete egy egyszerű nyílászáró (tok + szárnyak) esetében 1470 x 1470 mm lesz. Ha azonban a legyártandó 1500 x 1500 mm névleges méretű ablakra alulra egy párkányfogadónak, felülre pedig egy redőnyelőkészítésnek is fel kell kerülnie és ennek az egésznek ugyan abba az 1500 x 1500-as nyílásba kell beleférnie, akkor az ablak tényleges mérete tovább csökken. Az ablak függőleges oldalaira fel kell kerüljön 2 db 20 mm-es toktoldó, így az ablak vízszintes tokmérete 2 x 20, azaz további 40 mm-rel csökken, a függőleges tokmérete pedig az alulra kerülő párkányfogadó 30 mm-es, illetve a felülre kerülő redőnyelőkészítéshez szükséges toktoldó 125 mm-es magasságával csökken. Így az elkészítendő ablak tényleges mérete1430 x 1315 mm lesz. Ha erre az ablakra felszereljük a redőnyelőkészítés toktoldóit és a párkányfogadót, akkor az így összerakott szerkezet tényleges összmérete 1470 x 1470 mm lesz. A fenti fotón egy  felül redőnyelőkészítéssel, alul pedig párkányfogadóval szerelt kétszárnyú ablak látható beszerelés közben. Jobb szélén tisztán látható a fal és az ablak közötti - és még purhabbal nem kifújt - szerelési hézag.

Bár nem az előbb ismertetett névleges és tényleges méret témaköréhez tartozik, de itt érdemes azt is megemlíteni, hogy ha valaki egy 100/210 -es (azaz 100 cm széles és 210 cm magas) bejárati ajtót rendel, akkor ezek az előbb említett méretek (100 cm szélesség, 210 cm magasság) nem az ajtó kinyitásakor rendelkezésre álló szabad nyílás méretét, hanem az ajtó külső tokméretét jelentik. Tehát - az előbbi  példánál maradva - egy 100/210-es ajtó tényleges nyílásmérete nem 100 x 210 cm, hanem csak 86 cm x 201 cm.